Véget ért egy ciklus, elkezdődött egy új. Szeretném megköszönni, minden kedves szavazónak, aki a bizalmát, voksát a Vajdasági Magyar Szövetségnek adta. Az elkövetkező időszakban ismét lehetőségem lesz képviselni a délvidéki magyarok, a vajdasági termelők érdekeit. Köszönet a lehetőségért, köszönet a bizalomért, remélem nem fogunk csalódást okozni az elkövetkező időszakban sem.
Természetesen még sok kérdés nyitott. Egy biztos, hasonló összetételben fog működni a képviselőház a jövőben is. A hatalmi koalíció sem változik igazán. Egy nagy kérdés marad… ki fogja irányítani a mezőgazdasági tárcát?!
Nos, ez nekünk sem lesz ám mindegy. Nem hiszem, hogy ami volt, az vállalható. Nem hiszem, hogy a jelenlegi mezőgazdasági miniszter jó a termelőknek. Tovább>>
A kampány „finisébe” értünk. Ez jól látszik abból is, hogy a mezőgazdasági minisztérium sms-ekkel bombázza a gazdákat. Hisz most kell ám a szavazat. (!!!) Igaz eddig nem foglalkoztak a termelők gondjával, de most választások előtt még a mobilszámát is tudják a termelőnek! Pár napon belül pedig választhatnak a tisztelt termelők. Növénytermesztők, állattenyésztők, gyümölcstermelők, tejtermelők, zöldségtermelők, ki-ki a maga szemszögéből vizsgálja a helyzetet. Senki sem elégedett. Mindannyian kétkedve, de reményt nem vesztve várják a május 6-át.
„Olyan igazszólók kellenek, akik valós vágyakat tudnak ébreszteni az emberekben, szárnyakat adó reményt adhatnak az iránt, amit a Jóisten mindannyiunk szívébe beleírt: a családunk, a szülőföldünk, a szép és a hasznos teremtő-, alkotómunka iránt” – halottuk Böjte Csabától az egyik prédikációjában.
Mint minden évben, idén is megtartotta a Magyar Szó a Magvető élőújság sorozatát. Azt hiszem a „Mélyszántás” kedves Olvasójának nem kell külön bemutatni sem a Magyar Szót, sem annak keddi mellékletét a Magvetőt. Nagyon örülök annak, hogy ismét részese lehettem ennek a rendezvénysorozatnak, hisz a rendezvény lényege a közösségtalálkozó, a közösségépítés.
„A boldog emberek hisznek abban, hogy befolyásolni tudják az életüket”. Olvasom egy bölcs gondolataiból. S hamarosan rádöbbenek, hogy vannak még csodák. Ilyen hihetetlenül csodás dolog az, hogy itt a Kárpát- medence peremvidékén élő magyarok még léteznek, lélekben megerősödve fordulnak a jövő felé. Ezek a gondolatok foglalkoztattak a minap, amikor számos anyaországi politikus megjelenésével érzékeltette nemcsak a választások fontosságát, hanem mindinkább a Kárpát-medencei összmagyar összetartozásunkat. Törökkel, Trianonnal és még számos sorscsapással sújtott bennünket a történelem, de mi azért ma is elmondhatjuk, hogy még vagyunk, és itt vagyunk a Kárpát-medence déli végein. S bármennyire is szorongatnak bennünket a velünk szemben elhelyezkedő politikai, vagy akár gazdasági tényezők, megmaradtunk.
Wass Albert a „Kard és kasza” c. regényében így ír a termőföldről: „Ennek a mi földünknek olyan az illata, mint maga az élet. Aki beleereszti az eke vasát, az életet szánt magának. S aki kaszája mögött izzad, s tüdőre szívja a mező szagát… az életet szív magába…”
Az elmúlt hetekben bizony heves viták, felháborodások és tiltakozások jellemezték a vajdasági gazdálkodók mindennapjait, hiszen a kormány és az agrártárca valamennyiük számára nem a legkedvezőbb feltételekkel rukkolt elő, ami az idei évi támogatásokat illeti. Sokan, ahelyett, hogy a szép tavaszi napokat kihasználva elvégezze a vetés-előkészületeket, esetleg a vetést, napokig álltak sorban a benzinkutakon a kedvezményes gázolajért, és mint azt sejteni lehetett, az átvételi határidőt az utolsó pillanatban egy hónappal, azaz május 15-ig meghosszabították. Hozzá kell fűzni viszont azt, hogy akármennyire is üdvözölendő az agrártárca e rendelete, elég későn érkezett, a vetés-előkészületek már javában folytak, sőt sok gazda már az ősszel beszerezte a kellő mennyiséget a munkákra. Most újra pénzt kellett előteremtenie, ez mellett tárolókat vásárolnai és helyet biztosítani az üzemanyagnak. A minisztérium szerint csaknem 250 ezer gazdaság igényelte a támogatatott gázolajat, de a vajdaságiak közül dupla befektetésről van szó. 
Eddigi blogjaimban a gyümölcstermelők kálváriájáról még nem is írtam. Úgy érzem, hogy az ő esetüket is meg kell osztanom kedves olvasóimmal, hisz nem mindennapi események tanúi lehettünk az elmúlt időszakban. Támogatás nélkül maradtak a gyümölcstermelők, sőt az almatermelőkkel különösen kegyetlenül bántak el az elmúlt években.
Az idei év az idősekről való gondoskodás nemzetközi éve.
Ismétlődik a tavaly júniusi eseménysorozat. A gazdák ismét tiltakoztak. Terület-alapú támogatást szeretnének, minden termelő számára, a hozam-alapú támogatással szemben. Senki sem vette komolyan őket eddig, senki sem vette komolyan, hogy történni fog valami. Belgrád ismét arra számított, hogy nem lesz összefogás, dolgozni fognak a termelők, s majd szépen lassan elcsendesedik minden, s választásokig nem kell semmit nyújtani a termelőknek, bevezethetik az új rendszert különösebb ellenállás nélkül. 
Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?
Szakmabeli lévén nehéz két tűz között állni és bármelyik félnek is igazat adni. Mindig is a kisgazdák érdekeit néztük volna, az ő érvényesülésük miatt szurkoltunk, ellentmondásba kerülve az agrártárcával, most, amikor végre valami módon ők kerülnek előtérbe, döbbenten, talán szóhoz sem jutva állunk a tények előtt.
Az államfő sem tudja szétválasztani a pártérdekeket, és az elnöki funkciójából adódó teendőket. A mezőgazdasági tárca vezetőjét lekörözve, volt már üvegházban piros gerberák között, istállóban borjak között fényképezkedett, és hirdette a mezőgazdaság perspektíváját.
Vajdaság egyes körzeteiben megkezdődött a kukorica vetése. A szakemberek a korai vetést javasolják, mivel ismét hosszú, száraz és viszonylag meleg nyarat jósolnak a meteorológusok. No meg a többéves tapasztalat is azt támasztja alá, hogy a korai vetések jobban sikerülnek, mint az április közepei vagy végi vetések.
Mindenki tudja, hogy a dohányzás káros az egészségre. Mégis sokan „füstölögnek”, s az áraktól függetlenül valahogyan a cigarettára megpróbálnak mindig félretenni. Az emberiség régóta dohányozik, s biztos vagyok benne, sajnos még igen sokáig is fog.
Ismét késik a tejprémium. Már 2012 márciusa van, s az állam még mindig nem fizette ki a 2011-es tartozásait a tejtermelőknek, az utolsó negyedévre. Aggódnak a termelők. Megjegyzem, joggal. Megértem őket, hisz az elmúlt 4-5 évben súlyos csapások érték őket a DS felelőtlen mezőgazdaság-politikájának köszönhetően. Aggódhatunk, hogy a választások után ismét az következik be, mint 2008 végén s 2009 elején.
A vidéki ember, a falu, a parasztság sorsát évszázadokon át a föld határozta meg. Érték a termőföld, tudja ezt mindenki.
Most már naptárilag is megérkezett a tavasz, a nappali hőmérsékletek pedig szinte nyáriasak. Bőven van tennivaló a határban, hiszen a hosszúra nyúlt tél és hideg idő miatt, bizony késésben van a tavaszi előkészület és a vetés. A napokban nem volt olyan parcella, földterület, ahol ne mozgolódtak volna a termelők, ne zúgott volna a traktor. A cukorrépa-termelőket sürgeti legjobban az idő, hiszen a hónap végéig be kell vetni a több mint 50 ezer hektárnyi területet, de a kukorica-termelők is a korai vetésre készülődnek. Szerencsére az időjárás, azaz az égiek most kedveznek, mert a hétre is gyönyörű, napos időt jósolnak a meteorológusok. Bár keserű szájízzel, mégis hozzáláttak a termelők a tavaszi munkának, mert nincs idő várakozásra, a föld nem maradhat parlagon.
„A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.”
A szerbiai mezőgazdasági tárca és az egész ágazat napok óta tartó dilemmáját csütörtökön nem más, mint Boris Tadić államelnök döntötte el egy Svilajnac melletti farmon tett látogatása során.
A tavaszi vetés-előkészület előtt folytatódik a bizonytalanság, hiszen a mezőgazdasági minisztérium csak a múlt héten tette közre, hogy március közepéig meghozza a támogatási rendeletek. Lesz-e hektáronkénti támogatás, vagy a prémiumot majd az átadott termény-mennyiség után számolják el? – ez a kérdés foglalkoztatja most nem csak a vajdasági, hanem a szerbiai gazdatársadalmat. Sebtében azért hozzá kell tenni, hogy bármiféle rendeltről is van szó, a rövidebb véget a vajdasági gazdák (zömmel magyarok) húzzák ki, hiszen sokan 3-5 hektáron gazdálkodnak, kevés a többtíz vagy többszáz hektárt művelő növénytermesztő. Matematikázva jobbra vagy balra, a pár hektáron csodával határos módon sem lehet nagy mennyiségű terményt előállítani. A 14.000 dinár támogatás pedig bizony némi utánpótlás lehetne a kisgazdaságoknak. Ha másra nem, legalább a nyugdíjalap törlsztésére.
A nappali hőmérséklet lassú emelkedése sejteti a tavasz közeledtét és a termelők kezdenek tevékenykedni a gazdasági udvarban meg a földeken, mert minél előbb be kell fejezni a búza fejtrágyázását, a gyümölcsösökben és a szőlőben viszont jó ütemben halad a metszés.
Amikor képviselő lettem, sokszor kérdezgettek a termelők arról, hogyan is kerültem én ide. Miért épp ezzel az ágazattal foglalkozom? Manapság is sokan rákérdeznek. Ezért most a gyermekkoromról, az ágazathoz való kötődésemről fogok írni.
Most még nem engedi az időjárás a kinti munkák megkezdését, az aktuális témák közül, ilyenkor a nőt ünnepelve, jó lenne megállnunk és elidőznünk annál a kérdésnél, hogy mennyire vagyunk mi, nők egyenrangúak? Van-e különbség a munkaviszonyban lévő nők és a falun élő nők között? Vajon hátrányosabb helyzetbe kerülnek-e azok az asszonyok, akik faluhelyen vállalnak gyereket? Mi a tapasztalatuk az egészségbiztosítás, az anyasági járandóság, a babakelengye támogatások terén?
A tavaszt idéző napfény gyógyírként hat emberre, természetre. Nem egészen így van ez a kiskertekben. A hideg jeges, havas időszak után, amikor a föld már telítődött vízzel, felvetődik a kérdés: Vajon érdemes-e zöldségféléket termeszteni, saját kiskertet kialakítani?