Mint a kártyavár – egy fél délelőtt alatt az álmok és a munka romba-dőlt, nem kell a földműves munkája a feldolgozónak!        

                                                         *

Papíron a vetésterv, sok helyen fészer alatt a nehézkesen és drága pénzért beszerzett műtrágya, a vetőmag-igény is átadva a termeltetőknek és a beszerzőknek, csak szikkadjon fel a talaj és lehet indulni a talajelőkészítéssel és a korai vetéssel.

Ez volt a terv a bogarasi dohánytermesztőknél is, mindaddig amíg a gyár egy gyors összejövetel alkalmával lesújtó adatokat közölt a közel 60 termelővel: az idei évtől szinte megfeleződik a dohány termőterülete és sok gazdára és terményére nem lesz szüksége a gyárnak!

          Azt hiszem baráti tanácsot már mindannyiunk kapott az életben. Nincs is ezzel semmi baj, hisz tanácsot adni, osztogatni nem rossz dolog. Hátha mások jobban látják, más szemszögből közelítik meg a dolgokat. Valljuk meg őszintén: szeretünk beleavatkozni mások életébe, s szeretjük „a legjobb tanácsokkal” ellátni ismerőseinket. A tanácsadás művészete nem új keletű. Tudják ezt nagyon jól Belgrádban, a Mezőgazdasági Minisztériumban is. Meg azt is, hogy közelegnek a választások.

            A Demokrata Párt bajban van. A mezőgazdaság terén nem valósultak meg ígéreteik, nem tudták teljesíteni a feladataikat, folyamatosan hitegették, s hitegetik ma is a termelőket. Mi, a Vajdasági Magyar Szövetség kötelékében politizáló tisztségviselők azonban igyekszünk konkrét megvalósítható programmal előrukkolni, hisz véleményünk szerint nem a választópolgár megtévesztésére, hitegetésére kell törekedni, hanem a korrekt egyenes politizálás a járható út, amelyet követni kell. Nem álmokat kell kergetni, hanem eredményekre, tettekre van szükség.

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki olvassa a Mélyszántás rovatot. Örömmel vettem a felkérést, mert szívemen viselem a közösséget, melyet nem erőltettek rám, nem költöztem bele, – megörököltem. Elődeim építgették, odafigyelő gondviseléssel rámruházták. Megmutatva a benne rejlő örömöket, a titkokat, s a rám leselkedő veszélyeket. Bízom, és egyben reménykedek abban, hogy szívesen fogadják jegyzeteimet. Arra törekszek, hogy változatosak, színesek legyenek az írások, történetek. 

A sorsát felvállaló vidéki nőről szólnak.

Néha sorsfordító, máskor cseverésző, esetenként nem kis elszántsággal, harciassággal felvértezve. 

A történetekbe belefonva közösségi életünk jelenét, múltját és jövőképét.

A hó olvadásával a növénytermesztő gazdaságokon mintha felpezsdülne az élet. Most már nem ,,csak” a tavaszi vetés-tervet készítik a gazdák, hanem valójában megindult a vetőmag, a műtrágya és a növényvédőszer-beszerzés. A terepet járva számos gazdaságon – főleg a kis területtel rendelkező gazdaságon – önerőből alapozzák meg az igencsak költséges tavaszi nagy munkát – nem azért mert vastag lenne a pénztárcájuk –, hiszen mint mondják, a termelők nem mernek árucserébe vagy hitelbe bocsátkozni, hiszen bizonytalan a termény felvásárlási ára, no, meg nem tudni, mit hoz az esztendő. Amennyiben hirtelen elolvad ez a nagy mennyiségű hó, bizony a magasabb területeken levő gyenge búzák kimosódhatnak, a laposokban pedig összegyülemlik a víz, sokáig nem lehet majd rámenni a talajra – bizonytalan a tavaszi talajelőkészítés is. Ennek ellenére, cselekedni, vásárolni kell és a legbiztosabb, ha a termelő saját erejéhez képest saját forgótőkéjéből alapozza meg a vetést. 

Dušan Petrović mezőgazdasági miniszter egy éve felel az ország mezőgazdasági politikájáért. Vegyes érzelmekkel fogadták őt az emberek. Kormány átalakításra került sor, és sokan úgy remélték, ő majd valami újat hozhat az országnak. Jobban figyel majd a Demokrata Párt a termelőkre, s több pénzt fog beleölni az ágazatba, amelyből az ország komoly bevételre számíthat minden évben. Csalódnunk kellett, mert például még a mai nap sem tudjuk, mennyi támogatás jut majd idén a mezőgazdasági termelőknek. „Talán változik a rendszer? Lesznek esetleg új feltételek? Milyen papírokat kell majd begyűjteniük a földműveseknek?” – csupa megválaszolatlan kérdés.