HTML

Friss topikok

A dohánytermesztésről

2012.02.28. 15:55 Mezőgazdász

Mint a kártyavár – egy fél délelőtt alatt az álmok és a munka romba-dőlt, nem kell a földműves munkája a feldolgozónak!        

                                                         *

dohanytermesztes.jpgPapíron a vetésterv, sok helyen fészer alatt a nehézkesen és drága pénzért beszerzett műtrágya, a vetőmag-igény is átadva a termeltetőknek és a beszerzőknek, csak szikkadjon fel a talaj és lehet indulni a talajelőkészítéssel és a korai vetéssel.

Ez volt a terv a bogarasi dohánytermesztőknél is, mindaddig amíg a gyár egy gyors összejövetel alkalmával lesújtó adatokat közölt a közel 60 termelővel: az idei évtől szinte megfeleződik a dohány termőterülete és sok gazdára és terményére nem lesz szüksége a gyárnak!

Szóhoz sem juthattak, hiszen sokan évtizedekig ebből éltek, szinte az egész életüket ennek szentelték, a mesterséget és a tapasztalatokat apáról fiúra adták át, ebből alapozták meg a mindennapi megélhetést, iskoláztatták a gyerekeket, erre a tevékenységre alapozva vettek fel kölcsönöket, ruháztak be a gazdaságba. Mint a kártyavár – egy fél délelőtt alatt az álmok és a munka romba-dőlt, nem kell a földműves munkája a feldolgozónak!

          Őszintén én is ledöbbentem a hír hallattán és amikor elkezdtem jobban érdeklődni, hogy mi a magyarázat, mi az ok  erre a döntésre, a bogarasi dohánytermelők nem tudtak  kézzel fogható, tényszerű okokat mondani. Felvetődik a kérdés, hogy az esetleges dohányzás-tilalmi rendeletek és törvények  miatt csökkent a cigaretta utáni kereslet, de mint beszélgetőtársaim mondják, ez a kettő nem függ össze. Az állítások alapján a Világegészségügy szervezet közlése szerint a berley típusú dohányból készült termékbe a feldolgozás során nagyméretű káros adalék-anyag kerül, ezért a közelmúltban hozott rendelet alapján az említett adalékanyagot betiltotta a szervezet, ami magával vonja a berley típusú dohány vajdasági földeken való termesztésének csökkentését. A dohánygyár, lévén, hogy külföldi kezekben van, a termékeinek java részét  most a Virginia típusú dohányból állítja elő, viszont a hazai termesztésben ez a fajta nem honos és a termőtalaj sem felel meg, a berley típusúra sokkal kisebb mértékben lesz szükség. Egyszóval válaszút elé állították a gazdálkodókat és szinte rákényszerítették őket a feltételek elfogadására és betartására. Hogy sok gazdaságon mi lesz vetve az üresen maradt parcellákra, még a jövő kérdése, mert újabb kérdés tevődik fel: mely haszonnövény a jövedelmezőbb – az amúgy is nagy területen termesztett kukorica és napraforgó, vagy az igényes szója, vagy éppen az intenzív zöldségtermesztés.

Nagy a bizonytalanság és nem utolsó sorban a csalódás, hiszen ebből a példából jól látszik, hogy a termelők ki vannak téve a kereskedők kénye-kedvének, szinte kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Kinek panaszkodjanak? Kihez forduljanak segítségért? Kitől kaphatnak bármiféle támogatást?

A minisztérium évek óta mostoha-gyerekként bánik a dohánytermelőkkel (is), hiszen a valamikori hektáronkénti 40 ezer dináros támogatást beszüntette, a felvásárlási áraknák nem állt ki a gazdák mellett, és a privatizáció után nem szól bele a feldolgozó tevékenysésgébe, mondván: szabad-piaci keresledelem uralkodik és a kereslet-kínálat szerint alakulnak az árak.

          Kívülállóként azonban csak azt tudom mondani vagy megkérdezni: ugyanez a sor várja a búzatermelőket, az állattenyésztőket, azaz a kistermelőket, akik a kétkezi becsületes munkájukkal akarnak a felszínen maradni, átélni az egyik napot a másik után. Holott a sajtóban is többször olvassuk, hogy a hazai gazdaság alappillérét a mezőgazdaság jelenti és a kiviteli termékek java része mezőgazdasági és a kivitelből származó jövedelmet az agrárirum biztosítja.

Igen, de vajon melyik agrárium?

komment

Címkék: mezőgazdaság agrárium dohánytermesztés mezőgazdász

A bejegyzés trackback címe:

https://melyszantas.blog.hu/api/trackback/id/tr774220317
süti beállítások módosítása