A vidéki ember, a falu, a parasztság sorsát évszázadokon át a föld határozta meg. Érték a termőföld, tudja ezt mindenki.
Mi a helyzet nálunk? Kik vásárolják a földjeinket? Hogyan próbáljuk megmaradásunkat biztosítani?
Biztos vagyok benne, hogy vidékünk lakossága megélt már nehezebb napokat is. Megtörténik, hogy az ember a a szorongató gondok megoldása, vagy a pillanatnyi kényelmesebb élet érdekében (a szebb ház, jó autó, új traktor), olyan döntéshozatal elé kerül, hogy eladja az elődök nehéz munkája árán megszerzett jussát. Főképp a tartományi székváros környékére jellemző, ahol a föld ára a leginkább felértékelődött. Ide a gazdasági válság ellenére is jöttek, ki tudja honnan és építkeztek. A termőföld ipari, vagy kereskedelmi létesítmény helyszíne lett. Eladáskor ára jónak tűnt, azonban értéke messze elmarad az európai áraktól. Telekárnak pedig sok esetben alacsony és olcsó volt.
Régi igazság, hogy az örökül hagyott földért nem mi dolgoztunk meg, nincs is jogunkban eladni azt. Nincs jogunkban megfosztani gyermekeinket tőle, a kövektől.
Összehasonlítva a magyarországi helyzettel.
A földeket ott is sok esetben olyanok vásárolták meg, akiknek csak haszonszerzésből volt fontos a tulajdonjog. Volt pénzük. Halvány gőzük sem volt a mezőgazdasághoz. A kormány is több olyan döntést hozott, ami nem volt vidékbarát. A terményárakat annyira lenyomta a külföldi behozatal, hogy már a falun sem foglalkoztak zöldségtermeléssel, mert olcsóbban megvehették a közeli multinál. Nem ismerős? Milyen szédületes sebességgel haladunk ezen az úton! A kínai fokhagyma és a mexikói bab felé. Karácsonykor sárgadinnye, paradicsom. Elveszíti az ember azt a kellemes érzést, amit a tavaszi újhagyma, a hónapos retek jelentett gyerekkorunkban. Az élet és a természet által kialakított rendtől foszt meg bennünket. A fogyasztót pedig becsapja, mert időnként rendkívül silány áruval szolgálja ki. Jobbágysorsra juttatja a vidék népét. Hol a megoldás?
Tanyasi áruk boltja
Most újra a magyarországi példához nyúlok: Budapesten nemrég megnyitották a tanyasi áruk első boltját. A bizalomra építik. A vásárló és a termelő bizalmára. Az üzlet kizárólag tanyákon termelő gazdák által előállított élelmiszerek forgalmazását tűzte ki céljául. Megalakították a Tanyán Élők Egyesületét. Arra törekszenek, hogy a tisztességes termelői ár megfizetése mellett alacsonyan tartsák az árakat, de megeshet, hogy egyes termékeik ára nem versenyezhet a nagy üzletláncok akciós áraival. A kezdeményezéssel a város és a vidék egyaránt nyerhet, mivel a fővárosiak kiváló minőségű hazai termékekhez jutnak, a tanyán élők pedig értékesíthetik termékeiket. A bolt minden terméke mellett megtalálható előállítójának fotója, így a vásárlók is láthatják, kinek az áruját vették meg. A kő marad. Magyarországon már kialakultak azok a jogszabályok, melyek az EU mércéi alapján szabályozzák a termelést, nálunk most alakítják őket. Arra kell törekednünk, hogy a hazai termék védelmét szolgálja a szabályozás. Minden európai rendeletet a nemzetgazdaság megvédésének függvényében kell alkalmazni. Az ország vezetősége, ha kell, hónapokon át tárgyaljon, de a polgárok léte legyen az első, nem a világgazdaság diktátumából adódó gazdaságpolitika. Nálunk meg kell őrizni, a zöldségpiacokon való árusítást, mert az állam Németországban is védi az őstermelőket. Falvainkban vásárolhassnuk tejet és tejterméket, vághassunk csirkét, pulykát, kacsát. Jó hangulatban disznótort tarthassunk. Ezeket a termékeket, a zöldséget, gyümölcsöt pedig Újvidéken, Belgrádban árusítsák. Igényes vásárlókból nem lesz hiány.
Termelni tudunk, de az értékesítés máig gondot jelent nálunk. Nyugati országokban rengeteget foglalkoznak a marketinggel: reklám, csomagolás, mindaz, ami a piacon a megmaradást eredményezi. Ezem a térem az sem mindegy az ország milyen agrárpolitikát folyatat. Ha a munkahelyek megtartása, az új családi vállakozások megtartása a cél, tennie kell annak irányában, hogy stabil vidékpolitikát folytasson. A VMSZ köztársasági képviselője, Fremond Árpád több alkalommal is nyilvánosság előtt hangsúlyozta, hogy kiáll a vidéki kistermelőkért, a falusi közösségek magmaradásáért. A vajdasági magyarság életében régiós stratégia a termőföld megőrzése, mert ha az ország nem erősíti meg a mezőgazdaságot, nagy bajban lesz, amikor belépünk az unióba. Európa egyik legjobb termőföldjeinek birtokosai vagyunk. Fontos e kincs megőrzése, mert termékenysége mellett tiszta, még nem szennyezett. Az EU-ban pedig az értéke is sokkal nagyobb lesz.
