A szerbiai mezőgazdasági tárca és az egész ágazat napok óta tartó dilemmáját csütörtökön nem más, mint Boris Tadić államelnök döntötte el egy Svilajnac melletti farmon tett látogatása során.
Múlt héten kiderült, hogy hőn szeretett államelnök urunk – milyen furcsa – a mezőgazdasághoz is ért. Időről időre megszokhattuk tőle, hogy bele-bele szól mindenbe. A mezőgazdaság területén eddig nem jeleskedett, mármint nem nagyon szólt bele, az amúgy a támogatások alacsonysága miatt bukdácsoló agrárgazdaság dolgaiba, csak elvétve mondta, hogy ez mennyire fontos – főleg akkor mikor az ország bevételéről volt szó. Múlt héten azonban – azt hiszem – mindenkit meglepett. Előállt, s azt mondta, eddig semmit sem csináltak jól, hanem majd most idén, most helyre tesz mindent. Bejelentette, nem jó a terület-alapú támogatás, hanem a hozamra kell koncentrálni, s az lesz a nyerő.
Be kell látnunk, elnök urunk most aztán jól „beletrefelt”. Nem számít például az, hogy az Európai Unióban a terület-alapú támogatás a mérvadó, s hogy a 2014–2020-as agrárpolitikai programban is ez szerepel – nem, ez nem fontos! Igaz, hogy az EU-ba igyekszünk, de mi sokkal okosabbak vagyunk még az EU-nál is.
Komolyra fordítva a szót, nézzük egy picit a dolgok mögé. Hozam-alapú támogatás volt már nálunk is, úgy 4-5 évvel ezelőtt. Megszüntettük, mert a felvásárolók „piszok” módon pont annyival csökkentették az árat, mint amennyit a termelők kilogrammonként kaptak. - De hogy miért is kerülhetett erre sor?! Ezt senki sem kérdezi meg. Azért, mert elmondhatjuk, igen is Szerbiában monopolhelyzet alakult ki a felvásárlókat illetően, legalábbis bizonyos vajdasági vidékeken. Jönnek az országos multik, s silókat nyitnak, felvásárolnak, nagyobb árat kínálnak mindenkinél, aztán meg 3 év múlva csak ők vásárolnak fel, s majd ők szabják meg a felvásárlói árat. Ők azok, akik most külföldre szállíthatnak, s ők azok, akik most először 4 év után pályázhatnak hitelekre az államtól fél millió euróig.
Erre múlt héten rendeletet fogadott el a kormány, mely lehetőséget ad a gazdaságoknak, de a nagy mezőgazdasági cégeknek is, hogy kedvezményes hitelhez jussanak. Az EU-ban megvan, hogy hány hektárig adnak támogatást, sőt az is, hogy kinek mennyi földje lehet. Nálunk meg a több 10.000 hektárral rendelkező cégvezetők az államtól támogatást kapnak. Ez biztos nem véletlen, hisz választások lesznek - s lehet, ezt finanszírozni is kell valamiből.
Elfogadtak még egy rendeletet: olcsó üzemanyaghoz juthatnak a termelők - s láss csodát - választások előtt eltörölték a nyugdíj-alap fizetésének kötelezettségét, pont azok, akik 3 évvel azelőtt hobby- és profi termelőkre osztották a gazdatársadalmat.
Remélhetőleg ezen túl minden termelő egyenlő lesz - ami normális is – sőt eddig is így kellett volna lennie.
A fő rendelet azonban még hiányzik. Ez hozamonként határozná meg a támogatást, ahogyan azt – mindentudó – államelnök úr bejelentette. Ez az intézkedés azonban – a repülőből látszik, hogy – hamis, s a választópolgárok megtévesztéséről szól.
A hírek megjelenése után több levelet is kaptam. Nagy örömömre a szakma jeles képviselői közül többen is reagáltak azonnal, többek között Berényi János professzor úr is. Professzor úr is egyezik a Vajdasági Magyar Szövetség álláspontjaival a termés-alapú támogatásról.
A termés-alapú támogatás egyértelműen az állam és nem a termelők érdekét szolgálja:
(1) a hazai hozamok köztudottan alacsonyak, ezért nem kell majd sok pénzt kifizetni. De az államvezetést szemmel láthatóan nem érdekli, hogy a kevés támogatásból a hozamok sohasem fognak emelkedni... - mert miből is emelkednének?!
(2) az elszámolásra majd csak a betakarítás után kerülhet sor (kukorica és cukorrépa esetén pl. majd csak őszre), ezért most, a szezon kezdetén (amikor a termelőknek a legnagyobb szükségük van a pénzre) az államnak nem kell a zsebébe nyúlni (amiről mindenki tudja, hogy üres...)
(3) évekkel ezelőtt már volt példa a hozam-alapú támogatásra, akkor az történt, ami valószínűleg most is megismétlődik, hogy a felvásárlók pontosan a támogatás összegével csökkentették a felvásárlási árat, vagyis az ár ugyan nem változott, de a támogatás nem a gazdák, hanem a felvásárlók zsebében kötött ki.
Egyáltalán nem kétlem, hogy a mezőgazdasági tárcát ellenőrző Demokrata Párt ideológusai százféle módon igyekeznek majd magyarázni, hogy szerintük miért is jó a gazdáknak, hogy most, a vetés küszöbén hagyták őket „faképnél“. A szervezetlen gazdáknak pedig ugyanúgy, mint eddig, most sem lesz erejük felemelni a szavukat az őket ért sérelmek miatt. Sőt, ezt is jól kieszelte a DP: az igazságot ebben a konkét esetben már nem is a mezőgazdasági tárcához, hanem egyenesen az államelnökhoz fordulva kellene keresni, hiszen szemmel láthatóan személyesen ő vette a kezébe a mezőgazdaság sorsának irányítását, pontosabban: ő vette szárnyai alá a katasztrófálisan rossz agrárpolitikát... ti meg, parasztok, kiabáljatok, ha mertek!
A VMSZ agrárpolitikájában a terület-alapú támogatás mellett szálltunk síkra. Ezt az elvet vallja magáénak a vajdasági parasztszervezetek túlnyomó többsége is, tudtommal talán kivétel nélkül mind. Május 6-án választások lesznek.
